ManolisKiagias

manolis@FreeBSD.org

2008 Manolis Kiagias $FreeBSD$ $FreeBSD$ &tm-attrib.freebsd; &tm-attrib.general; A Linux világában manapság mindenki az új divatról, a háromdimenziós asztali effektekről beszél. Noha ennek tényleges hasznosságát sokan vitatják, az így életrekeltett munkakörnyezetek gyönyörűen néznek ki. Több megoldás is született ezen a téren, ilyen többek között a Compiz, a Beryl, és a manapság megjelent Compiz Fusion. Szerencsére a &os; használata esetén sem kell lemondanunk ezekről az effektekről. A most bemutatott utasítások ugyanis segítenek telepíteni és beállítani rendszerünkön a Compiz Fusion legfrissebb változatát és a működéséhez szükséges nVidia meghajtókat (amennyiben ilyen kártyával rendelkezünk). Fordította: Páli Gábor, utolsó ellenőrzés: 2010.11.28. A Compiz Fusion könnyedén telepíthető a Portgyűjteményből, de a beállításához a port dokumentációjában megadott utasításokon túl még meg kell tennünk néhány lépést. Ebben a cikkben igyekszünk segíteni az &xorg; szerver megfelelő támogatásának konfigurációjában, az nVidia grafikus kártya meghajtójának beállításában, és végül a compiz elindításában. A cikk elolvasása során megismerjük: hogyan állítsuk be a legfrissebb nVidia meghajtókat a rendszerünkön (amennyiben szükségünk van rá); hogyan állítsuk be az xorg.conf állományunkban az asztalok kompozícióját; hogyan telepítsük és állítsuk be a Compiz Fusion alkalmazást a Portgyűjtemény felhasználásával; hogyan bánjunk el az asztali effektekhez kapcsolódó leggyakoribb hibákkal. Az asztalon megjelenő különböző effektek igen nagy terhelést rónak a grafikus hardverünkre. Ezért ha nVidia gyártmányú chippel rendelkező kártyánk van, érdemes telepítenünk rendszerünkre a hozzá tartozó zárt forráskódú meghajtó legfrissebb változatát. Ha nem ilyen kártyánk van, de tudjuk, hogy képes lesz megbirkózni ezekkel az effektekkel, akkor nyugodtan lépjük át ezt a szakaszt és folytassuk az xorg.conf állomány beállításával. Az nVidia meghajtók több különböző verziója található meg a Portgyűjteményben. Leginkább a grafikus kártyánk típusa (és kora) alapján tudjuk eldönteni, hogy közülük melyiket válasszuk: A legújabb nVidia kártyákat az x11/nvidia-driver port támogatja. A GeForce 2MX/3/4 sorozatú nVidia kártyákat a meghajtó 96XX sorozata támogatja, amely a x11/nvidia-driver-96xx porton keresztül érhető el. Az ezeknél is régebbi kártyákat, mint például a GeForce vagy RIVA TNT típusokat, a meghajtó 71XX sorozata támogatja, és x11/nvidia-driver-71xx porton keresztül telepíthetjük. Az nVidia honlapján megtalálhatjuk, hogy az egyes meghajtók pontosan milyen kártyákat is támogatnak: http://www.nvidia.com/object/IO_32667.html. Miután kiválasztottuk a kártyánk számára megfelelő meghajtót, onnantól a telepítés ugyanolyan egyszerű, mint akármelyik port esetében. Mielőtt azonban bármit is telepítenénk a portok közül, ne felejtsük el valamilyen módszerrel frissíteni a portfát (például a csup, CVSup vagy a portsnap használatával). A grafikus meghajtók és az asztali effektek ugyanis gyorsan fejlődnek, ezért gyakran frissítik a hozzájuk tartozó portokat. Például így tudjuk telepíteni a meghajtó legújabb változatát: &prompt.root; cd /usr/ports/x11/nvidia-driver &prompt.root; make install clean A meghajtó telepítése során létrejön egy modul a rendszermaghoz, amelyet a rendszer indításakor kell betöltenünk. Ehhez mindössze a következő sort kell elhelyeznünk az /boot/loader.conf állományban: nvidia_load="YES" Megpróbálkozhatunk azzal is, hogy a kldload nvidia parancs kiadásával a modult közvetlenül a port telepítése után betöltjük a futó rendszermagba, azonban az &xorg; legfrissebb változatai esetén gondot okozhat, ha a meghajtót nem a rendszerindítás során töltjük be. Ezért a /boot/loader.conf módosítása után mindenképpen javasoljuk a rendszer újraindítását. A modul sikeres betöltését követően az xorg.conf állományban mindössze egyetlen sor átírásával engedélyezni tudjuk a zárt forráskódú meghajtó használatát. Keressük meg az alábbi sort az /etc/X11/xorg.conf állományban: Driver "nv" és változtassuk meg erre: Driver "nvidia" Indítsuk el a megszokott módon a grafikus felületet és ekkor megjelenik az nVidia logója. Innentől minden a megszokottak szerint működik. Ilyenkor azonban még csak annyit állítottunk be, hogy az &xorg; használja az nVidia meghajtóját, és a háromdimenziós asztali effektusok tényleges megjelenítéséhez további beállításokat is el kell végeznünk. Ezekről a következő szakaszokban lesz szó. Habár nem feltétlenül szükségesek, az x11/nvidia-xconfig és x11/nvidia-settings portok telepítését is ajánljuk. Ez előbbivel parancssorból tudjuk elvégezni az /etc/X11/xorg.conf állományhoz tartozó módosításokat, illetve az utóbbival a működő &xorg; rendszerünkön belül tudjuk módosítani a képernyő beállításait. A következő apró módosításokat kell még elvégeznünk az /etc/X11/xorg.conf állományban, mielőtt telepítenénk és elindítanánk a Compiz Fusion ablakkezelőjét. Hozzunk létre egy szakaszt az összetett effektek engedélyezéséhez: Section "Extensions" Option "Composite" "Enable" EndSection Keressük meg a Screen szakaszt, amely nagyjából így néz ki: Section "Screen" Identifier "Screen0" Device "Card0" Monitor "Monitor0" ... Egészítsük ki ezzel a két sorral (például a Monitor beállítás után): DefaultDepth 24 Option "AddARGBGLXVisuals" "True" Keressük meg azt a Subsection részt, amely a használni kívánt képernyőfelbontásokat tartalmazza. Például 1280x1024 esetén az alábbi szakaszra lesz szükségnünk. Ha a megfelelő felbontást nem találnánk meg, akkor azt akár manuálisan is pótolni tudjuk: SubSection "Display" Viewport 0 0 Modes "1280x1024" EndSubSection A 24 bites színmélység fog kelleni az asztalok kompozíciójához, ezért a fenti beállításokat így kell átírnunk: SubSection "Display" Viewport 0 0 Depth 24 Modes "1280x1024" EndSubSection Végezetül ellenőrizzük a glx és az extmod modulok betöltését a Module szakaszban: Section "Module" Load "extmod" Load "glx" ... Ha telepítettük a korábban ajánlott x11/nvidia-xconfig portot, akkor a fenti beállítások közül a legtöbbet (root felhasználóként) így is el tudjuk végezni: &prompt.root; nvidia-xconfig --add-argb-glx-visuals &prompt.root; nvidia-xconfig --composite &prompt.root; nvidia-xconfig --depth=24 Az nvidia-xconfig -A | more parancs kiadásával a program által felkínált további lehetőségeket is lekérdezhetjük. A Compiz Fusion a legtöbb porthoz hasonlóan pillanatok alatt telepíthető: &prompt.root; cd /usr/ports/x11-wm/compiz-fusion &prompt.root; make install clean A felbukkanó párbeszédablakban mindenképpen válasszuk ki az EXTRA bővítmények és az EMERALD ablakdekorátor telepítését. Amennyiben GNOME-ot használunk vagy már eleve van a rendszerünkben gconf támogatás, érdemes megfontolnunk a gconf support kiválasztását is. Ennek köszönhetően az effektek beállításai beágyazódnak az asztalhoz tartozó többi beállítás közé és megnézhetőek a gconf-editor használatával. Ha nincs szükségünk erre, akkor a Compiz Fusion természetesen egyszerű állományokba is el tudja menteni a beállításait. Ilyenkor a felhasználói könyvtárunkban létrejön egy .compizconfig könyvtár. A telepítés befejeztével indítsuk el a grafikus felületet és (normál felhasználóként) adjuk ki egy terminálban a következő parancsot: &prompt.user; compiz --replace --sm-disable --ignore-desktop-hints ccp & &prompt.user; emerald --replace & Ezt követően a képernyő néhány pillanatig vibrálni fog, ahogy az ablakkezelőnk (például a GNOME esetén a Metacity) lecserélődik a Compiz Fusion-re. Ekkor az Emerald veszi át az ablakok díszítésének szerepét (tehát a bezárás, a tálcára rakás, teljes képernyős mód, az ablakok feliratának stb. kezelését). Az iménti parancsból akár egy apró szkriptet is készíthetünk, amelyet aztán automatikusan le tudunk futtatni (például úgy, ha felvesszük a GNOME alapú munkakörnyezetünk Sessions részébe): #! /bin/sh compiz --replace --sm-disable --ignore-desktop-hints ccp & emerald --replace & Mentsük a felhasználói könyvtárunkba például start-compiz néven és tegyük futtathatóvá: &prompt.user; chmod +x ~/start-compiz Ezután a grafikus felületen a GNOME asztalon vegyük fel a Startup Programs menühöz (System, Preferences, Sessions). A megfelelő effektek kiválasztásához és azok beállításához (ismét normál felhasználóként) indítsuk el a Compiz Config Settings Manager alkalmazást: &prompt.user; ccsm A GNOME munkakörnyezeten belül ugyanez a System, Preferences menüből is elérhető. Ha a fordítás előtt a gconf support opciót is kiválasztottuk, akkor ezeket a beállításokat a gconf-editor programban az apps/compiz kategóriában is meg tudjuk tekinteni. Ebben a szakaszban a Compiz Fusion használata során felmerülő gyakran ismételt kérdéseket és válaszokat tekintjük át. A Compiz Fusion telepítése és a megadott parancsok futtatása után eltűnt a keret az ablakokról. Mi lehet a gond? Valószínűleg kihagytuk valamelyik beállítást az /etc/X11/xorg.conf állományból. Figyelmesen olvassuk át újra az állományt, különösen a DefaultDepth és AddARGBGLXVisuals beállításokat. A Compiz Fusion indításakor az X szerver összeomlik és visszajön a konzolt. Mi lehet a gond? Ha megnézzük az /var/log/Xorg.0.log állományt, akkor abban találunk valószínűleg valamilyen hibaüzenetet, amit az X indítása során kaptunk. Ez általában a következő szokott lenni: (EE) NVIDIA(0): Failed to initialize the GLX module; please check in your X (EE) NVIDIA(0): log file that the GLX module has been loaded in your X (EE) NVIDIA(0): server, and that the module is the NVIDIA GLX module. If (EE) NVIDIA(0): you continue to encounter problems, Please try (EE) NVIDIA(0): reinstalling the NVIDIA driver. Ez többnyire olyankor következik be, amikor frissítjük az &xorg; szervert. Telepítsük újra az x11/nvidia-driver portot, így a glx is illeszkedni fog hozzá.